"..And then I look into your eyes.."
- Nem igaz, szerintem Batman akkor is jobb nála. - vágtam
neki a párnát
- Supermannél senki se lehet jobb.
- Nem is értem, hogy lehetsz a barátnőm.
- Hé, te kezdted, én csak kontráztam.
- Mint mindig. - forgattam a szemem.
Lassan már egy hónapja járok az új sulimban, és egész
gyorsan beilleszkedtem. Szereztem pár új barátot, többek között Nataliet is. Egy
hete megkérdezte nincs e kedvem elmenni a pizsi partijára, amin igazából mi
ketten lennénk, mivel Nattie és köztem nagyon jó barátság alakult ki ezért
belementem.
Ami viszont fura Emmával nagyon ritkán beszéltem, én
elvoltam Nattieval ő pedig egy másik lánnyal az osztályunkból.
- Mit szólnál, ha megnéznénk a Szerelmünk lapjait?
- Jaj Nat az túl nyálas, nézzünk inkább horrort.
- De tudod jól, hogy én utálom, és félek is tőle.
- Ne legyél már beszari, elvégre te vagy az idősebb.
- Két évvel, hogy pontosítsak.
Nattie magán tanulóként járt az iskolánkba, először
megpróbálkozott a nyelvi gimivel, de két év után feladta, így került az MMK-ba.
Állítása szerint a tanárok utálták és mindig ki akartak vele szúrni.
- Jól van, akkor legyen A Fekete ruhás nő, az annyira nem
félelmetes. - egyezett bele a javaslatomba.
Elindította a filmet és csendben néztük
- Tudod mondtam azt a fiút múltkor? Nathan. Szerintem én is
bejövök neki.
- Na, ez szuper, de most hagyj filmet nézni.
- Jaj ugyan már százszor láttad.
- És száz egyedszerre is megakarom nézni.
- Beth.. Megkérhetlek, hogy írj neki? Barátkozz össze vele.
- Minek? - Néztem rá hitetlenkedve.
- Kérlek.
Nagyon megszerettem a hetek során, így nem tudtam neki nemet
mondani. Nathan és Nattie régi barátok voltak, egy ideig nem beszéltek, de
most, hogy Nattie ebbe a suliba jár, ahová a fiú is, így újra jóba lettek. Naponta
beszéltek, találkoztak suliba, néha én is összefutottam vele, emlékszem mikor
Nattie bemutatott neki, a srác nagyon félénk volt, alig mert rám nézni, ezért
nem gondoltam volna, hogy valaha is két szónál többet beszélek vele. De
tévedtem.
Másnap délutánosok voltunk így tizenegykor keltünk fel,
elvégeztünk a reggeli rutint majd lassan elindultunk a suliba. Az utolsó óra
előtt a folyosón megpillantottam azt a srácot, akit az első napomon elgázoltam,
nem értettem eddig, hogy nem vettem észre, hogy ő is ide jár. Jól szemügyre vettem,
ahogy épp a haverjának magyaráz valamit. Mogyoróbarna haja kicsit a szemébe
lógott, a tekintete lágy volt és gondtalan. Egy szürke kék csíkos pólót viselt
fekete csőnadrággal, a póló a mellkasához simult, rájöttem, hogy ez a srác baromi jól néz ki, és szerintem ez a
tekintetemen is látszott, mert Nat megbökött majd sunyi mosollyal így szólt:
- Ő Jace Alexander. Nathan unokatestvére, egyszer beszéltem
vele pár szót kedves srác.
- Hogy mi? - tettettem magam.
- Ugyan már, 5 perce bámulod, legalább ne ilyen feltűnően.
Rá mosolyogtam barátnőmre, igaz, hogy csak egy hónapja
ismerjük egymást, de már ránézésre tudjuk, mit gondol a másik.
Suliból hazaérve facebookon megkerestem Nathant és
bejelöltem, ahogy azt megígértem Nattienak. Nem kellett sokat várnom, hogy
visszaigazolja a felkérésemet. Kis töprengés után elkezdtem a beszélgetést.
Ezek után minden nap beszélgettünk, a suliba odajött hozzám
és rendszerint puszit nyomott az arcomra, Nattiet ez nem zavarta, hisz tudta,
hogy csak barátok vagyunk.
Vészesen közeledett Nattie születésnapja így Nathannel
megbeszéltünk egy találkát, hogy kigondoljunk valami közös ajándékot neki.
- Találkozzunk 5 perc múlva a Blue Copper kávézó előtt.
Óvatosan becsúsztattam a telefonomat a táskámba és felvettem
az irányt a kávézóhoz. Nathan már ott várt rám, kicsit dühösen, amiért 10
percet késtem.
- Késtél.
- Igen Nathan én is örülök, hogy látlak. - mosolyogtam rá
gúnyosan.
Leültünk egy asztalhoz és megrendeltük a kávénkat, én egy
Nescafét slaggal ő pedig egy sima török kávét.
- Szóval én arra gondoltam - kezdett bele - hogy süthetnénk
neki tortát.
- Tudsz sütni? - Néztem rá felemelt szemöldökkel.
- Nem, de jó szárnysegéd vagyok. - vigyorgott.
- Abban biztos vagyok.
A sütés nem volt az erősségem, de belementem, hisz jobb
ötletünk úgy sem volt. Nattie nagyon szerette a tortát, az egyik kedvence az
epres csokis.
Megittuk a kávénkat és sétáltunk egyet, elég hideg volt
kint, és már kellőképp be is sötétedett.
- És mi a helyzet Nattieval? Mostanában nem beszél rólad annyit.
- Semmi, igazából időt kértem tőle, nem tudom, hogy kész
vagyok e belevágni egy új kapcsolatba, legalább is vele nem.
Megállt, és fájó szemekkel rám nézett.
- Ezzel mire célzol? - fordultam felé.
- Beth.. Én.
Közelebb lépett hozzám, a kezét az arcomhoz emelte, és
gyengéden végig simított rajta.
Kérdő pillantással ránéztem, de ő csak még közelebb lépett.
Az orra az enyémet súrolta. A fejem elkezdett zugi, a gondolataim zavarosak
lettek, nem tudtam mit kellene tennem, de szerencsémre egy üvöltöző alak
kizökkentette.
- Beth! Beth!
Mindketten elnéztünk a hang irányába, a sötétben nem tudtam
kivenni az alakot, de ezt a hangot jól ismertem.
- Melanie? Mit keresel te itt?
- Anyukámmal voltam vásárolni, és hát megláttalak, gondoltam
köszönök. - ránézett Nathanre - hé, te nem Nattie barátja vagy?
- Ne haragudj Mel de nekünk most sietnünk kell. Majd
találkozunk, szia.
Megragadtam Nathan kezét és magammal húztam mielőtt Melanie
bármit is szolhatott volna.
Egész az utca végéig nem szóltunk egymáshoz.
- Akkor holnap nálad?
- Tessék? - zökkentem ki gondolataimból.
- A torta sütés, tudod.
- Ja, igen, persze, háromra jó lesz?
- Persze.
- Akkor, szia.
Indultam volna meg a másik irányba, de Nathan visszahózott
és szorosan megölelt.
- Találkozunk holnap. - Homlokon csókolt és elindult.
Néztem őt eltűnni a sötétségbe és azon gondolkoztam mi lett
volna ha Melanie nem bukkan fel.
